A Suzuki pilótájának leesik az álla, elismerően füttyent a fogai közül, egyesbe teszi a motort, és eltűnik a boxutcából.

Az új Aprilia RS 125 valóban lenyűgöző. Még a nagy sportmotorok között is. Miután a kis kétütemű rakéta hat évig szinte változatlan külsővel állt a kirakatokban, idén az Aprilia izgalmas új ruhát szabott a szép alumíniumvázra. Alig ismerjük meg a valaha inkább kerekded kis kétüteműt. Szögletes designjával, dupla fényszórójából ránk vetett pimaszul támadó kedvű pillantásával a nagy RSV 1000-re emlékeztet.

Megnyerő a karcsú hátsó rész és a filigrán öntött kerekek. A szerkesztőség előtt állítólag öreg rókákat és esküdt teljesítményhajhászokat is láttak, ahogy kíváncsian kerülgették a kis Apriliát. Nem csoda: a szerelőállványt felvevő fülekkel ellátott alumínium banán-lengővilla, a kipufogóborítás selymesen matt alumíniumból és a superbike-okhoz hasonló műszerfal igen csábító. Ezenkívül a kis Aprilia elöl radiális felfogatású féknyereggel büszkélkedhet.

Egyébként a futómű és az erőforrás nem változott. Ami azt jelenti, hogy fojtás nélkül 29 kétütemű lóerő rángatja a láncot. A 15 lóerős verzióhoz hasonlóan viszont a fordulatszámgörbe alsó részét nyugodtan elfelejthetjük, az elinduláshoz ugyanis legalább 5000/min szükséges. Innentől a membránvezérlésű kétütemű egyenletesen húz. A 8000/min pedig elegendő ahhoz, hogy könnyedén lépést tartson a mindennapi városi forgalommal. A teljesítménygörbén látható horpadást gyakorlatilag észre sem vesszük. Efölött a nyolcadliteres pedig igazán megerőlteti magát, és vidáman pörög, míg a legnagyobb teljesítményénél el nem éri a 10 500/min-es fordulatot. A gyors előrehaladáshoz váltáskor is ez a fordulatszám az ideális, ilyenkor tökéletesen illeszkednek a pontos hatfokozatú váltómű csatlakozásai. Csontig húzva a gázt 158 km/h-t mutat a kilométeróra.

Az Aprilián egyébként a szálfatermetű pilótáknak sem kell túlságosan összehúzniuk magukat, hiszen a motor - annak ellenére, hogy jóval kecsesebb, mint elődje - elegendő helyet kínál. A lábtartók, a kormány és az ülés elhelyezése kényelmes üléspozíciót tesz lehetővé, így a pilóta nyugodtan koncentrálhat a fékezésre. Az eltérő méretű dugattyúkkal ellátott négydugattyús féknyeregnek és a 320 milliméteres féktárcsának a legcsekélyebb nehézséget sem jelenti megfékezni a kis motort. Bár a kényelmes hangolású villa viszonylag gyorsan felüt, elegendő a csillapítása - legalábbis ezt tapasztaltuk a kissé hűvösnek mondható 6 C^o-ban a tesztnapon. A rugóstag húzófokozati hangolása viszont igencsak feszesre sikerült.

Négy sebességet visszapakolni, bedönteni, míg leér a térd, majd lendülettel az egyenesben újra felállítani. A futómű gond nélkül teszi a dolgát, az RS 125 könnyedén veszi a kanyarokat.

Tehát minden csupa napfény. Legalábbis majdnem. A pontatlanul gyártott, ferdén elálló lábtartók alig illenek a nemes összképbe. És állítható kuplung- és fékkart se, tekintenénk túlzott luxusnak az - egyébként változatlan - 1 299 900 forintos ár tekintenénk.